Már hónapok óta tervezem, h írok blogot. Újra. Már kétszer tettem ezt, egyszer belefulladtam, egyszer meg egy egész hónapig tartott, amíg kint voltam Angliában...kvázi emailek helyett...nagyon élveztem akkor!
Az doppingolna a blogírásban, ha lennének olvasóim... Az inspirál/na!
Az még dilemma kategória, hogy mennyire fedjem fel valós személyemet, pl név, munkahely, stb. Akkor nem vagyok benne biztos, h őszintén ki merném adni a bennem levő dolgokat! És most ez a legfontosabb, hogy kiírjam a bennem levő dolgokat, és talán nem az, hogy GPS-szel és minden egyébbel beazonosítható legyek...
Segítene, ha kommentelnétek, és végigkísérnétek az utamon! Ha kapnék bátorítást a küzdelmeimben.
Na akkor kezdjünk bele:
Túl vagyok valamivel a 30-on. Oh-oh-o-o-o...hát igen. Nem egyszerű ezt még kiírni sem. Nem maga a kor miatt. Szerintem a 30-40 év az egyik legszebb évek az ember fia és lánya életében. Vagyis lenne...Lenne, ha meg lenne a helyem. Na erről még írok majd bővebben...
Szüleim nem élnek.
Bátyám és családja: LOVE them. Bence és Dominik - unokaöcsik - írtó helyesek.
Saját család...hát igen. A probléma góca: nincs.NINCS! NIIIIIINNNNNNNNNNCCCCCCCCCCSSSSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Munkám: na az van bőven hála Istennek, és hála azért is, mert szeretem!!
Otthon: van, stabil!
Szomszédok. van egy kis hörcsögtündér ott, akit megszeretgethetek rendszeresen!
Hit: van, csak most annyira megkopott, azt sem tudom, hogy hol van...fáj.
Na e fenti témák mind megérne egy egy misét. Majd (talán) szép fokozatosan tálalom.
Most megy a tévében az egyik kedvenc filmem: Actually LOVE / Igazából szerelem.
Hogy mit jelent a címben szereplő KÜZDELEM?? Hát egyszerűen csak annyit, hogy tele van az életem olyan küzdelmekkel, amelyeket most nagyon soknak érzek. Valahogy úgy érzem, hogy ez alatt a több, mint 30 év alatt, annyi de annyi kemény harcot kellett megharcoljak...Meg is harcoltam, és nem adtam fel, de a páncélom megroncsolódott, a kardom éle kiment, a többi fegyveremet, meg elhagytam a harcban. Nincs túl sok
