Mostanában

Rég írtam...
Nem nagyon van mit.
Nem vagyok annyira rosszul, mint mondjuk karácsony körüli időszakban...A munka most eltereli a figyelmemet. Ami jó....
meg azért itt a tavasz...hála Istennek...ez jót tesz nekem is.

Gyülibe minimálisan járok...nem tudok mit kezdeni vele. Elmegyek, és csak azokat a dolgokat látom, vagy hallom meg, amik nekem hiányoznak és épp ezért fájnak. Látom fentről a karzatról, hogy fiatal apukák ott ülnek, és vigyáznak a gyerekeikre, látom a kiscsecsemős anyukákat, és az éppen aktuálisan terhes nőket.

És csak az van bennem hogy nekem ezek miért nem adattak meg, miért van az, hogy nálam sokkal fiatalabbak 2. vagy 3. gyerekeiket várják?
Na szóval ezek fájnak, ezekre vagyok érzékeny...
Tudom ez most önsajnálat...
35 éves leszek 2 hónap múlva...
Nem tudom, hogy lesz-e még gyerekem...
Nem tudom, hogy hogyan tovább....

Ami jó dolog (hogy erről is írjak): jövő héten megyünk Szilvivel  a Balcsira bicajozni! Most tervezzük, szervezzük...és pont egy hét múlva már indulunk is! De jó!

Őrület

Csak egy rövid szösszenetet szánnék a következő gondolatoknak...

T. egy hete újra bejelentkezett az életembe...nem mentem el a meghívására, és nem engedtem be  a lakásomba. Tegnap  - minden előzmény nélkül - egy emailt kaptam tőle, melyek egyértelműen az őrület jeleit mutatják. Végre van valami kézzelfogható a kezembe...
Most vele álmodtam, hogy idejött és balhézott. nem is bírtam visszaaludni..azért írok most.

Homályban

Na ideje újra írni!

Mi is van?
Bezárkózás, fáradékonyság és érzékenység.
Bezárkózás a múlt hétvégén: gyakorlatilag péntek estétől hétfő reggelig, egy nagyon kevés kimozdulással...Olyan jól is esett a lelkemnek...de egy picit aggaszt is...lehet, h nem kellene...Érzem, néhány napot nagyon el tudnék viselni: varrnék, filmeznék, készülgetnék, irogatnék stb. Amúgy csinálom is ezeket! Ja! És aludnék!!

Fáradékonyság a hét elején...nagyon. Érthetetlenül. De a Dr. Pszichológus elküldött vérvételre, (aminek, bár utálom, h általában kifekszem tőle, de mégis csak örülök), pl megnézik a pajszmirigy működésemet, amit úgy akartam már.

Érzékenység: hát ez egy érdekes dolog. Magam sem tudom, hogy miért. Talán több apróság együtt. Csütörtökön úton útfélen elsírtam magam. Még a Habival való beszélgetésben is majdnem (!!), de látta, mondta is. Egyszerűen annyira frusztrált voltam. Bánt így utólag, h velem ennyi baja van, szembeszálltam vele, őszintén kimondtam a gondolataimat! Ő türelemmel és kedvesen fordult felém, amiért tudom, nagyon hálás lehetek. De nem akarom túlfeszíteni a húrt!
A Doktornőnél is elsírtam magam persze! Akkor, mikor mondta, hogy azt látja az életem egy fordulópontban van, egy mérföldkő a jelenlegi állomás, ahonnan tovább kell mennem, de félek ettől!!
Jót beszélgettünk. A végén (miután beszéltünk Istenről és gyülekezetbeli helyemről) azt mondta, h nekem nagyon nehéz a leválás, teljes krízisként élem meg, mivel a szüleimről egyáltalán nem tudtam leválni természetes úton... a hirtelen haláluk miatt. Olyan nekem most a gyüli, mint egy felnőtt gyereknek az otthon...már kinőttem és elvágyom innen, kevés, vágyom másra, többre! De! Semmiféleképpen ne vágjam el a szálakat, hiszen ez az otthonom, legyen egy köldökzsínór! És ezek persze a kapcsolatok.
Még egy számomra érdekes dolgot mondott. Hogy úgy látja, hogy most vagyok abban az érési folyamatban, hogy ki tudjam mondani, meg tudjam azt élni, hogy szükségem van társra. Eddig olyan nagyon határozottan képviseltem magam, ez vagyok, megoldom az élethelyzeteket...és most eljutottam egy olyan pontra, amikor már nem...És ez fog érződni rajtam, észre fogják venni mások! Ez megmondom őszintén felszabadító érzés is egyben.

Most vonaton ülök, mikor ezeket a sorokat írom, utazom tesómékhoz. Dominik tegnap rosszul lett, bekerült kórházba és gyakorlatilag azonnal meg is műtötték vakbéllel. Ezt örökölte a Bukniczoktól. Tesómnak meg nekem is így volt anno. Érzékenyen érint ez mindenkit. Mert persze önmagában nem tragédia ez...rutinműtét ez ma már. Ugyanakkor túl közel van az előző kórházi élmény mindannyiunk számára. Megszenvedte ezt mindenki valahogy karácsonykor...Domi nagyon ki szottyadt ma reggel, nyűgös, és nincs jól...ami érthető. Én nagyon élesen emlékszem erre az első napra... a legnehezebb, utána már könnyebb lesz!
Nekem meg – és ez annyira érdekes- valószínű, hogy kötőhártyagyulladásom van. Folyik a  könny a szememből. Néha magam sem tudom, hogy sírok, vagy csak a gyulladás. Ez 1x volt eddig emlékeim szerint életemben: mikor Anna és Gergő összejött. 2002, talán. Én szerelmes voltam Gergőbe (akkor is...ajajjjj) és Anna tudta ezt, és Gergő elkezdett Annának udvarolni. Hú, de kínos helyzet!!!! Nagyon kibuktam, sírtam és fertőző kötőhártzyagyulladásom lett. Szintén ilyen ki tudja, h sírok, vagy csak épp könnyezek állapot volt. Rossza állapotban vaoltam lelkileg persze.
És most is.
Most a monitort is, csak homályosan látom...Meg talán az egész életemet! Jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

NA most ennyi...

Örömforrások teljes lista

Na megpróbálom a 20-as listát végre felállítani

1. Társasjátékozás
2. Vásárlás
3. Dominikék
4. Egy jó társaság
5. Mártiékkel lenni...:))
6. Spinning
7. Főzni valaki másnak
8. Sütemény sütés - magamnak is:))
9. Capuccino
10. Teázóba elmenni
11.Varrni
12.Quentinnel beszélgetni
13.Magyart tanítani külföldieknek (most Lorenz)
14. szép ruhát venni
15. NEM JUT TÖBB AZ ESZEMBEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

Ez csak nekem nem megy????
Ennyire nincs öröm az életemben?
Nem jut eszembe több, hétköznapi, könnyen elérhető dolgok, és ami nem kötődik a munkámhoz...

Hóakadály

Ezen a hétvégén az országban hóakadály volt. És én pont annyira elzárkóztam a külvilágtól, mintha egy nyírségi kisfalu határában élnék...Pedig itt a belvárosban...
Két nap egyedüllét! Jól esik a lelkemnek...és még úgy érzem, h napokig elbírnám viselni...de nem tenne jót! Most hétvégén minden dolgomat megcsináltam...olyan jó!

Nem vagyok jól lelkileg...sokat sírtam a hétvégén...
- megtaláltam anya fényképét, az utolsót, ami róla készült
- az istentiszteleten végén áradoztak a Tamasi családról, és hogy milyen fantasztikus stb. Olyan de olyan mélységes fájdalom van bennem erre, h elmondani se tudom. Akkora igazságtalanságnak tartom...

Megnéztem többször a Társkereső oldalt...de képtelen vagyok bárkinek is írni...Nincs hozzá önbizalmam, ilyen meghízott állapotban nincs önbizalmam, hogy találkoznék bárkivel is!:(((

Na most kb ennyi!

Két röpke hír

Egyik tegnap este: A Péternek van barátnője!!! Annyira sokkolt a hír, hogy azt elmondani se tudom! Merthogy előtte pont az ellenkezője derült ki!!
Érzés: szarul éreztem magamat! Bénának, szerencsétlennek...


Másik hír, amit ma este tudtam meg:
Gergő elmegy a gyüliből, mondván itt nem tud újat kezdeni! Ez is ledöbbentett.
Érzés: kettős és az nagyon vegyes! Egyrészt (és ez az első), hogy fáj, hiányzik. Nyilván ez azértt teljesen érthetetlen, mert egyáltalán nincs aktívan jelen az életemben, és azt gondolom, hogy passzívan sem (azaz a gondolataimban, vágyaimban). Másik érzés: hátha akkor könnyebb lesz nekem itt...bár ez nem olyan jelentős. Nem nehéz emiatt a gyüliben lenni. A kiscsoportban inkább, bár most ez ezen nem változtat.
Spinning közben arra gondoltam, hogy Anna elment, csinált egy rohadt nagy hülyeséget, ebbe megviselődött a két ember, aki a legközelebb állt hozzá...Ő visszajött, éy gyakorlatilag él és virul í(persze tudom, hogy nem könnyen és nem felelőtlenül), és az a két emberr meg padlón van. én biztos. Gergőnek meg el kell innene mennie, hogy újat kezdhessen. Mennyire igazságtalan ez Isten és az élet részérőől!!!!!!!!!!
Még egyelőre dolgozom fel ezt az infót!!

Hétvége

Események: itt voltak Dominikék nálam 3 napig. Nagyon sok program, nagyon sok aktivitás, rengeteg élmény. Minden klappolt!

Érzés: máskor is, és most is az volt az élményem, hogy olyan természetesen kezelem ezeket a helyzeteket! Azért jó, hogy innen onnan van némi tapasztalatom! Érzés az, hogy jól tudom csinálni, alkalmas vagyok rá, és élvezem is, tudok közben sokat nevetni...és!!! Akkor nekem ez miért nem adatik meg??? Én miért nem ezt csinálom?? Nem ez lenne a normális????
Persze tudom, hogy ezek vádló szavak...és kinek szólnak? Istennek? Magamnak? Az egész világnak?

Emlékezetetem

Csak emlékeztetem magamat, hogy ezt a blogot azért hoztam létre elsősorban, mert ki kell magamból írjam az érzéseket, nem azért, hogy élménybeszámolókat írjak! Erről elfeledkeztem mostanában...vagy nem ez volt fontos. Most érzem, hogy ez kell...megint!

Örömforrások

Na újra itt...
Vagyis itt: Kistelek. Egy óra és indulok Bencéért az oviba, majd Domiért a suliba. 20 éve nem voltam abban a suliban...ahova én is jártam. Már csak ezért is meglepő lesz! Bár az egész annyira át van építve, hogy szinte nem is az, és mégis...Pistiék most indultak a Wellness hétvégéjükre! olyan jóóóóóóó...örülök ennek nagyon! Meg látni őket!

Na gyorsan öszefoglalom, hogy mi volt a pszichológusnál:
témák:
- fogom a gyeplőt: ezt ő mondta a múltkori alkalommal, vagyis, hogy HA átengedem a gyeplőt! Végigbeszéltük...
-nőiesség: hogy volt egy időszak az életemben, amikor ez fontos volt nagyon, meg hangsúlyoztam, amikor lefogytam!!Most takargatom a takargatnivalómat persze...és ami fontosabb, nem is érzem belülről...
- passzivitás: hogy ezzel milyen nehéz szembe néznem
- konkrétan: Péter. Azt javasolta, hogy kezdeményezzek Péter felé egy találkozót, hívjam el, ahol beszélgethetünk...van is, vagyis lenne is apropója...Hát erre nincs bátorságom. Ahogy telnek a napok, egyre inkább nincs!!

Jó volt ott lenni, beszélgetni.
ja!
Feladatom: gyűjtsek össze 20 (azaz húsz!!!) örömforrást az életemben, és ebből naponta 4-et valósítsak meg!  Óóóóóóóóó....

Elkezdtem gyűjtögetni, de nem is olyan egyszerű ez!

Na nézzük:
1. Hááát az evés, finomat evés. DE ezt perpillanat az én helyzetemben törölnöm kell az örömforrűások közül...vagyis nem kell. Mert a finomat, az lehet délben is, vagy reggel is!!!Szóval lehet az evés! huhhh, megkönnyebbültem!

2. Társasjátékozás: talán ebben a társasjáték klub lesz előrelépés...most vasárnap lesz, a gyerekekkel elmegyünk, talán! Néha önkéntes Csoporttal, meg ráveszem Antal Péter vas du-onként!

3.  Vásárlás: hmhm, most ezt nem is tudom. Most jelenleg a ruhavásárlás nem, az, de amúgy igen! Talán a jó turik, -10 kg után!

4. Egy jó társaság: ahol lehet beszélgetni, dumálni. Alapvetően nem a nagy társaságok vonzanak, ott el tudok veszni...Most ilyen társaság, akik először az eszembe jutnak: Johanna, rebecca

5. Mártiékkel lenni...:))

6. Biciklizni a Balcsi körül Szilvivel (ezt ki fogja huzatni velem...mert nem mindennap, és olcsón megvalósítható dolog)

7. Sport - erre van lehetőségem! Vagyis ezen belül a küzdés!

8. Főzni valaki másnak, időnként magamnak - alkotni valami újat, főleg sütit.)) :((

Hát egyelőre itt járok!

Még gondolkodom!

Nem vesztem el...

...és még csak át sem alakultam.
Rég írtam...
Most leülök, és véggondoom, hogy mi is történt bennem...mi zajlik éppen!
A munkahelyen a pörgés beindult...az év elejei normál (= nem light) menetnek vége...Nem baj. Bennem összekuszálodtak a szálak. nem tudom, hogy más hogyan csinálja, de annyi apró cseprő dolog van...és azt mind megjegyezni, képtelenség.
A munkámmal kapcsolatban, ami érdekes dolog történt: múlt hét szerdán benne voltam a Petőfi Népében:), és ráadásul címlapon...Igazából ez egy hosszú folyamat végkicsengése...Sokat dolgozom, egyre többen ismernek ezáltal stb...és persze igyekszem jól is csinálni. Mostanában sokszor szerepeltem újságban...meg egyáltalán olyan munkákat csinálok, amelyekben általában sikerem van...(igaz, nem mindben)

Múlt héten volt egy találkozóm Klaudiával, (ő egy szakmai partnerünknél dolgozik, sokat találkozunk munkaügyben, és nagyon csípjük egymást), munkaidő után találkoztunk, és azt hittem, h ez egy privátcélú beszélgetés lesz...Hát nem így történt, maga Klaudia mondta, hogy akkor beszéljünk a  szakmáról! Aminek a vége az lett, hogy kifejtette, hogy mennyire szarul csinál a Helpi ezt is, meg azt is...Annyira szarul éreztem magam ebben...ezt ki is mondtam neki.  És az előzményt (újságcikk és társai) ezért is írtam le, mert olyan nagy volt a kontraszt! Mondtam is Klaunak, hogy tudom, hogy vannak hibák a munkahelyemen, vagyis hibás működések, meg nekünk embereknek hiányosságaink...és néha munka során ezek domborodnak ki jobban, néha meg a pozitívumok! Csak lehúzott ez az egész...azóta is ezen gondolkodom, hogy Klaunak valóban az volt a célja, hogy munkaidő után elmondja, hogy mi milyen szar?????
Na ezt valahogy helyre kell tennem magamban! Arra jó volt, hogy mielőtt még elszállnék magammal, kijózanított! (mert a hibák, amiket emlegetett nagyjából valósak voltak)

Fogyókúra nagyon nehezen megy: másfél hétig ok volt, a hétvégén meg nem. Nagyon nem! Ez elszomorít! Ez egy helyben tötyögés!!!
És ami döbbenetes volt, Mártiéknál nézegettük a fotóalbumot, és megláttam magam tök soványan!!!!!! Majd elájultam! nem emlékeztem erre az önmagamra! Na most először éreztem, hogy ez lesz jó motivációs kép nekem. Nem az, ahol írtó kövéren látom magamat! Nem! Hanem ez, hogy ezt már egyszer (sőt nem egyszer) elértem).

Pasi fronton semmi.  Csillával beszélgettem vasárnap...(8 éves). Mondtam neki, hogy majd a gyerekemnek ő lesz az óvónénije (csak utána kezdtem el számolni), és valahogy mondtam, hogy ha hamarabb, akkor anya, vagy Eszter. Mire ő mondja: Akkor szerezz gyorsan egy pasit! És ellátott hasznos tanácsokkal:))

De ez már előtte is járt a fejemben: szerezz! A lényeg ebben az aktivitás! Én rám eddig a passzivitás volt  a jellemző!Ezt tanultam, ez ivódott belém, ezt tanították. Egy hívő imádkozzon! Slussz passz! Ezzel nagyon nehéz szembenéznem! Mármint azzal, hogy én ennyire hülye voltam??? És gyakorlatilag a sült galambra vártam, h berepüljön. Hát nem repült!
Most meg abszolút nem tudom, hogy kell aktivizálnom magamat! Eszter barátnőm írta, h igen, aki nem ismerkedik meg a tanulási idő alatt a párjával, annak igen nehéz! Ja!

Más: tesómék. Jövő hétvégén mennek wellnessezni, és nálam lesznek a fiúk! Nagyon nagyon várom már!!!! Hát nem lesz időm önsajnálatra! Majd utána...Pisti írta cseten, hogy minden nap eszébe jut, h mennek, és mindig mosolyog rajta! Ez olyan megható volt nekem, h ezt írta. Ha már csak ezért, akkor is megérte volna megvenni! Hát még ha elmennek! Pisti most jobban van...ennek örülök, de azért az is igaz, h most ez lightosabb időszak munkatéren neki. Hamarosan kezdődik a daráló, és ott kiderül, hogy hogyan bírja!

Most kb ennyi jut az eszembe!

Szavazás

Népes olvasótáborom :) ötleteit kérném, hogy milyen jutalomrendszert találjak ki...
Mert ez engem motivál!!! Pl  a végcélnél (-15 kg)....

Néhány ötlet:

- egy étterembe kaja (nem cukros-lisztes)
- egy utazás
-egy ruha
-egy .....MI?????????????????????
Kérem az öteletek?
Esetleg még részleg jutalmakat is javasolhatnátok :)) Pl 5 kilónként....

Több kérésem nincs...:)))

memory

Ma van anya halálának az évfordulója...reggel eszembe jutott...kisírtam magamat...és elindult a nap!
Koncz Zsuzsa: Mama

http://www.youtube.com/watch?v=X1pMDsBd_yQ

Anya kedvence volt ...én is szeretem. Mindig gondolkodom, mikor ezt hallgatom, hogy úgy sajnlom, hogy ezt nem kérdeztem meg anyától, hogy hogyan is alakult az én születésem...terveztek, vagy sem...mi volt az első gondolatuk, amikor megtudták, hogy én létezem...

munka

Indul az év, sokasodnak a tennivalók. De egyre több, egyre jó projekt van kilátásban..csak kapacitásom nincs hozzá...vagy félő, hogy mennyi lesz.
Pl van egy börtönprojekt, ahova önkéntesekkel mehetnénk
Vagy:  ifjúsági csere Kecskeméten
Vagy flashmob megszervezése Kecskeméten - nekem ez a szívem vágya, ezt megcsinálni...
Ételgyűjtés újra más módon, más célcsoportnak...

De a munkahelyen most minden rendben van, és tegnap már a költségvetés tervezetünk is átment, minden gond nélkül...Febr elején véglegesedik...Jó hír!

pszichológusnál...

Vagyis akarom mondani pszichiáternél...de mindegy!

Na nagyvonalakban témák:

• passzivitás: ez a pasik mentén volt téma...Szóval ez egy érdekes dolog. Ugyanis hívőként mit is csinálunk? Imádkozunk, imádkoztam, hogy Isten adjon társat! És elolvastam kb 10 könyvet a házasságról, nő szerepéről stb., azaz kellően tájékozott vagyok a témában. Elméletben.  Szóval ez tényleg nagyon passzív dolog. Mondom ezt én is, meg a világ is. Na persze az hozzátartozik, hogy  eközben az aktivitásom annyi volt, hogy jöttem-mentem éltem, léteztem...Érdekes....Nem tudom, hogy pontosan mit jelent az aktivitás, vagy mit jelentett volna a múltban...Tanácstalan vagyok...A végén azt mondta a nőci, hogy legyek nőiesebb...pl. sminkeljem magamat! Majd elájultam mikor ezt mondta! Ugyanis! Elmondom, hogy néztem ki! Smink volt, de reggel...(az alkalom előtt edzésen voltam, szóval abből már sok nem látszódhatott az tény). Na! Szoknyában voltam!!! Felül ing, kigombolva, és tök nagy kivágással (ezt a munkahelyen vettem észre, alatt trikó. ja! és kivételesen aznap másik, szép fülbevaló volt, mint ami általában szokott (az egyszerű kis bedugós). És rájöttem mi nem stimmel neki!!! Rajtam volt az új írtó nagy bakancsom! Na azt sok mindennek lehet mondani, csak nőiesnek nem...Ez tény. Vagány. Kényelmes. És nem utolsósorban, meleg! És ahogy ültem a besüppedős székbe, keresztbetett lábbal,. ő ezt látta sokszor! Mindenesetre ma kisminkeltem magamat! Ennyi. De továbbra is hordtam a kedvenc új bakancsomat!
• Na másik téma: milyen legyen a társam, azaz mik az elvárásaim: mondtam, hogy főiskola blablabla, de miért...Meg egymás tisztelete. Meg még mondtam valamit, most nem emlékszem...Na szóval azt mondta vissza a nő, hogy igen, írtó magasak az elvárásaim! Most tényleg????? Mert én azt gondolom, hogy nem! Vagy akkor keressek, egy totál iskolázatlan, bunkó viselkedésű pasit! Ezt végiggondolom!!! Na jó csak vicceltem!
• Na és ennél a témánál tett egy megjegyzést, mondtam valami ilyesmit is, hogy szeretném, ha vezető lenne...Erre Ő. Ha átadom neki a vezetést! Ez azért lepett meg, hogy ezt mondta, mert ő még alig ismer...vagyis persze tud sok mindent rólam...de helyzetekben még nem látott! Igaza van persze. Vagyis részben! Én azt gondolom, hogy át tudom adni a vezetést másnak, ha megbízom benne, ha tudom, hogy jól csinálja a másik azt. Igazából, lelkem mélyén vágyom erre...

Röviden ennyi volt!!

telefonhívás

Tegnap felhívott - persze pusztán szakmai okok miatt - a Férfi, akivel nagyon nagyon szívesen megismerkednék...:))) Megjegyzem: egyik munktársamat se hívja fel....
És lehet, h jövő héten találkozunk egy konferencián...

Küzdelmeim2

Csak néhány sor a fogyókúráról...
A kilóim számát nem szeretném leírni, mert annyira ciki, hogy elmondani se tudom...
De!
Azt  le fogom írni, hogy mennyit fogytam.
Múlt hét pénteken mértem magamt, és tegnap reggel:
-1-9 kg!!!
Juhééé!

És eddig 4 este telt el a hétből és nem vacsoráztam!
És a héten eddig 7 edzésen voltam:) terveim szerint összesen 10 lesz a héten:))

Amúgy nem megy annyira könnyen, de igyekszem...

apróságok

A blog elején írtam, ha jól emlékszem, hogy azért is írom a blogot, hogy kiírjam magamból a negatív dolgokat. Ezek általában apróságok, nem olyan nagyok, mint múlt héten pl Vikivel az edzővel való helyzet.
Ja!
Ma végre odaálltam elé (eddig akárhányszor voltam, mindig valakivel beszélgetett és nem volt alkalmas a helyzet) és mondtam, hogy köszönöm a levelét, és megöleltük egymást! Az volt benne a jó, hogy pont ennyire vágytam. Nem beszélgetni, pont ezt képzeltem, hogy egy ölelés jó lenne...

Na a negatív mérgező dolog:
Spinning végén elkezdtem csuklani,...ez még az öltözőben is tartott, és ott egy csaj, tök kedvesen meg minden, mondja, hogy Biztos már az otthoniak emlegetnek téged, és várnak haza...

Ja....

Holnap megyek pszichológushoz. Várom!

Küzdelmeim...

Küzdelmeim egyik igen jelentős, nagy SÚLLYAL bíró területe a fogyókúra.
Na múlt héten elkezdtem, új év apropóján. Nekem segítenek ezek az évfordulók, vagy jelentős dátumok.
A múlt héten sok eredményről nem tudok beszámolni, na de azért arról, igen,. hogy:
- nem ettem lisztet és cukrot
-elkezdtem sportolni aktívan és rendszeresen

Ennyit a múlt heti eredményekről.
Ami piszkosul nem menet és ennek a  hétnek, (meg az előttem levő 24 hétnek), hogy NE vacsorázzak.
Vannak, akik nem szeretnek enni egyedül...hát ezzel abszolút nincs problémám! este (egy kiadós iszonyat izzadós spinning után) és olyan jóízűen tudok enni...sajnos:((((

Na elneveztem átmeneti hétnek  a karácsonyi meg egyéb időszak után, ez volt a bemelegítő.

Szóval ettől a héttől kezdődik a nagymenet!
Arra gondoltam, hogy abban segíthetnétek ötletelni, hogy mit tűzzek ki jutalmul magamnak Pl, ha lefogytam 16 kg-t, ez a végcél, akkor valami nagy dolog (utazára gondoltam), meg egyéb jutalmak...Ez lehet, hogy hülyeség: de engem ezek annyira tudnak motiválni!!

NA ezt ki kell találnom gyorsan!
Ja egy már van!
Van egy üveg francia borom, ezt a végcélnél szándékozom felbontani!!:) Majd valakikkel együtt...de persze Kivel??? Na mindegy...

Javaslataitok???

Eltűntek listáján...

Ma reggel Márti mondta, hogy tegnap a gyüliben egy kiscsoportban az eltűntek listájára kerültem! Ó jajjjj! Ez fáj!!!!! Igaz, persze...Bár konkrétan 3 hétvégén nem voltam, de nyilván az utolsó időszakban nagyon elkoptam...
Na kiváncsi leszek...hogyan alakul ez tovább.

Kimondhatatlanul elképzelhetetlenül boldog

Ezt a kifejezést december közepe óta, munkanapokon, MINDEN NAP hallom.
Nem más mint magyar nyelvlecke kezdőknek. Azaz Quentin barátunk mondja el, minden nap legalább 1x!  Mi közöm is van ehhez? Hát sok!
December közepén rátalált élete szerelmére persze...és kb másnap meg is tanulta: KIMONDHATATLANUL!
Vicces és persze fájó is ez....
Az egész karácsonyomat át/belengte ez a a szó KIMONDHATATLANUL!
Kimondhatatlanul szomorú vagyok.
Kimondhatatlanul fájnak dolgok.
Kimondhatatlanul elcsüggedtem.
Kimondhatatlanul csalódott vagyok.
Kimondhatatlanul....

És persze lázongtam kimondhatatlanul is, meg kimondva is: miért van, hogy  Ő, kimondhatatlanul boldog??? Miért van az, hogy vannak, akik nagy családi örömben élik meg a karácsonyt? Miért van az, hogy van, aki nászúton van ilyenkor? (bocs Szilvi...)
Miért vagyok én épp most fertőző beteg?  Stb stb.

Utálom ezt a szót!

Ui: tagnap hallottam utoljára, és hétfőn fogom újra hallani!

Szerbia utórezgés

Ezt meg én is csak ma olvastam el... Nagyon klassz írás. És büszke is lehetek!
http://www.kecskegida.hu/index.php?r=2201&c=136

Egy dal...

 Régóta ismerem ezt a dalt...Ma eszembe jutott...

http://www.youtube.com/watch?v=awWhbiUwioM

Ma reggeli pofon

Megpróbálom röviden leírni: vége lett az aerobic órának, amit Viki tart, aki nagyon jó edző!!! Valóban! Nagyon magávalragadó a személyisége!
Kijöttünk, és én voltam az utolsó (mint mindig...:). és szóba elegyedtünk. Kérdezte, hogy mire jövök este, meg miért aerobicra, hisz tudja, hogy nem ez a kedvencem...Lényeg a lényeg. Hogy pár napja olyan negatív az aurám, meg a kisugárzásom, meg hogy miért jövök aerobicra, ha nem szeretem, meg neki nehéz úgy edzést tartani, és nem is néz rám, hogy pofákat vágok...
Köpni nyelni se tudtam...azt mondatm, hogy ez nem neki szól, ez rólam szól, hogy ilyen negatív vagyok...Próbáltam neki 1-2 dolgot elmondani...de végül bejött valaki, és félbeszakadt a beszélgetés.

Sírva indultam dolgozni...

Írtam neki du levelet, bemsáolm, meg Viki válaszát is!


Szia Viki!

Reggel óta gondolkodom, hogy írjak neked...Pro és kontra minden jár az agyamban: írjak, ne írjak...
Végül arra jutottam, hogy nincs mit veszítenem...
Szívesebben mondanám el személyesen, de ott valószínűleg mindig megzavarna valaki... (mint ahogy ma reggel is volt).

Azt sajnálom, hogy te magadra vonatkoztattál le dolgokat!
Egy valamit tudni kell: SENKI más aerobic órájára nem mennék el....csak a Tiedre. Olyan a személyiséged, ahova szívesen elmegyek. :)

Megértem, hogy neked meg nem könnyű, ha valaki veled szemben nem épp a leglelkesebben áll ki! De azt gondolom, pont az a szakma, amit te professzionálisan csinálsz, sokkal több, mint 60 percnyi pulzusszámnövelés. Sokan, és jelenleg ide tartozom én is, azért járunk, mert a sport megtanít/ott a küzdésre, az élet egyéb területein is. Tehát, elmegyek, mert tudom, hogy szükségem van rá...akkor is ha nincs kedvem. Akkor is, ha az életem egy nagyon nehéz válságos időszakban van,depressziós gondolatokkal küzdök,  akkor is, ha a menstruációm aznap jön meg (nálam ezek tényezők álltak fent), és úgy érzem, hogy az ágy az egyetlen hely, ahova kívánkoznék:))

Bármi, amit láttál, vagy látsz az arcomon az nem neked szól. Hiszen, ha nem szeretnélek benneteket,a  személyeteket, vagy amit csináltok, nyilván nem ide járnék...

Ja és még egy fontos tényező: nyilván láthatod, hogy felszedtem 15 kilót, amitől Bálnának érzem magam, szemben a tükörrel végigcsinálni 60 percet, hogy látom magamat, azt a magamat, amivel szembe nézni...hát nem fakaszt mosolyra. És körülöttem (pl ma reggel) csinos nők ugrálnak...Ez is egy harc, és hidd el szívem szerint azt mondanám, hogy el se megyek egy fitness terembe, mert tök ciki, de összeszedem magamat, és elmegyek...

Most azért szeretnék néhányszor reggelente is járni:
1. Mert nincs most még annyi munkám, belefér, hogy akár 2x is elmenjek 1 nap...ez nem fog sokáig tartani
2. A fent említett bálnaállapoton szeretnék minél hamarabb változtatni..:)
3. Edződjön a lelkem...

Na ennyi.

Remélem érthető, amit írtam, meg amit kiakartam fejezni. És talán neked is megértsd a veled szemben állókat, nap, mint nap:)
Köszönöm a munkádat, annyira klassz!!!

Orsi

Szia Orsi!


Te nagyon klassz csaj vagy! És pont az volt a fura, hogy ezen a héten teljesen más vagy, voltál. Te mindig is a pozitiv, mosolygós HELPI Orsi vagy aki tök jó tanácsokkal lát el másokat.....
Amúgy más vendégekre pedig:  van aki első pillanattól közepes hangulatban edz hónapok óta... semmi különös, ilyennek ismertem meg. De téged nem :) Ezért volt ez feltűnő, és észrevettem. Nem akartalak még véletlen sem megbántani és nagyon remélem nem haragszol. Sajnálom hogy gondjaid vannak ez látszik most rajtad nagyon. De annak nagyon örülök, hogy minket választasz az ágy :) helyett. És tudom hogy inkább spinning beállítotságú vagy de nagy szeretettel várlak az aerobik óráimon.

Én nagyon megszerettelek!

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Megtisztel az őszinteséged. Most már értek mindent.

puszi: Viki

Eszter_levele

Eszter, remélem nem bánod, hogy ideteszem a leveled, de nekem fontos...és fontos ezen az úton! A te személyes részed töröltem...

Kedves Éva!

 Hála Istennek, hogy "megkopott a páncélod és kiment a kardéled", ezekben az ügyekben a páncél nem védelmet nyújt, hanem gátat szab, a fegyver pedig rád szegeződik egy idő után. Jó, hogy írni kezdtél, írj, írj, és írj ameddig kell, aztán kezdj el beszélni, mondd el, hogy mit érzel, azt is, hogy mennyire fáj.

Engedd meg magadnak, hogy fájjon. Fájjon az, hogy elvesztetted a szüleidet, hogy magad vagy, hogy nincsen társad, de ne fogadd el.

...

....

Szerintem jó úton vagy, kellenek a mély gödrök, talán a szakadékok is, ki fogsz mászni, s a mászás közben, talán észre sem veszed és segítőkre lelsz. Én azt gondolom, hogy voltál te gödörben máskor is és kihúztad magad, tudom, hogy a gyüli sokat segített és a hited, mégis azt hiszem, hogy nyitnod kell ezekkel a gondjaiddal és érzéseiddel másfelé is. /Ez egy nem idevágó, de fontos:Te vagy az egyetlen ember, akiről azt hiszem, hogy igaz hitű és mit elmondd erről, az úgy is van és őszinte/. 

Tudom, hogy lerágott csont, hogy szűk keresztmetszet a gyülekezett "pasi" szempontjából, de ez az igazság. Én azt hiszem, ha most lenne társad. akkor nem látnád ilyen nehéznek a helyzetet, mert tényleg rossz "egyedül". Épp ezért eljön vagy eljött /ezt te tudod/ az idő, hogy választanod kell: 

ragaszkodsz ehhez a szűk keresztmetszethez, de akkor bele kell vetned magad a direkt társkeresésbe és nem belefáradni, hanem csinálni, csinálni

vagy nyitsz másfelé is /vannak jó emberek, akik nem keresztények, de mégis azon értékek szerint élnek, csak épp a szokásokat nem tartják/

 Szeretnék segíteni ebben neked ezekkel a gondolatokkal.

Néhány reakció:

Igen, tudom, hogy szűk keresztmetszet! Most, főleg ilyen beletörődésből, vagy közöny, vagy nem is tudom mi a jó szó: feladtam ezt! Ez nem jó érzés...

Amúgy, már ezt is la akartam írni régen...
A pszichológus mondta az első alkalommal: (valamennyi beszélgetés után), hogy én milyen aktív életet élek - és ezt valahogy a pasiügynél mondta. Hogy mennyi lehetőségem van ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani...

Na ez azért volt nekem könnyebbség, mert főleg a gyüliben sokszor kaptam azt meg, hogy menni kell más gyülikbe is, hogy hátha megismerkedek, meg menni ide- oda, ja igen így jött a társkereső is...
Na most nyugi, nem dőlök hátra, hogy akkor én mindent megtettem...csak egyszerűen, akárhányszor ezt kapom ez olyan, mintha azt mondanák (hívők nem hívők egyaránt): Béna vagy, csinálj valamit, és amúgy is TE tehetsz róla, hogy itt tartasz! Szar ezzel a bélyeggel élni!

Évek óta ezt hallgattam...
És akkor leülök valakivel szembe, akinek mesélek az életemről, és azt mondja, szinte ösztönösen, hogy milyen aktív életet élek. Olyan szempontból gondolom én is így, hogy kb este 9-től reggel 7-ig járhatnék még bárhova ismerkedni...
Amúgy meg pl ott a fitnessterem...nem egy nagy terület, meg nem is szoktam ebben gondolkodni...na meg  a sok bomba nő...én meg a Bálna tettemmel...

Azt hiszem ezzel kapcsolatban , most ennyi...

Első munkanap

Ma mentem először dolgozni. Kíváncsi voltam, hogy a lelkiállapotomnak jót tesz-e, vagy csak lenyom!!Éssss: jót tett!
Szóval a tanulság: mennem kell dolgozni. Az érdekes, hogy annyi az alvásigényem...alig bírok felkelni! Vajon menekülés ez!

Ja valami (abszolút nem kapcsolódik ide, csak már 100x le akartam írni): sosem állítottam itthon karácsonyfát! Sosem! Szentestére mindig elutaztam, elutazom. És olyan feleslegesnek tartottam. Meg szánalmasnak! Felesleges pénzkiadásnak, meg külsőségnek...Az egyik kedves barátom Quentin, aki francia önkéntes a Helpiben, úgy döntött, hogy itt marad Magyarországon. Még nem tudta, hogy hol fogja tölteni a karácsonyt, de vett egy karácsonyfát, elég olcsón!! És akkor láttam...én miért nem teszem ezt meg???  OLyan hülyeee vagyok!

Na visszatérve a mai napomra: volt bennem feszültség, de végül oszlott...azt észrevettem magamon, hogy időnként a sok dolog között azt se tudom mihez nyúljak, aztán kiderül, hogy nincs is annyi dolgom! Még nincs rend a fejemben ezen a téren. Megszoktam a zsizsgést, és nem tudok lazítani a munkahelyen!

A mai napi jó hír: olvastam Bibliát ma reggel. Kb. nov 17 óta nem....az elhatározás: reggelente 1 zsoltár...
Másik jó hír: Kiderült, hogy Quenrinnek nem ez az utolsó hónapja a Helpiben, kért még 2 hónap hosszabbítást!
Harmadik. ma fel is próbáltam a kinézett bakancsot!:))

Ma rááltam a mérlegre: nem is merem még leírni a kilóim számát!! Még nem! Ennek ellenére bevacsoráztam!!! Eldöntöttem, hogy ez egy átmeneti időszak az életemben...amíg rá nem kattanok a fogyókúrára! Mert azért az eredmény, hogy 3 napja nem ettem lisztet és cukrot!

Na ma ennyi volt belőlem!
Pááá

szilveszter

Csak annyi, hogy olyan balzsam volt a lelkemnek! Pistivel együtt lenni...Sokat játszottunk, gyakorlatilag du 2-től éjfélig. Na meg persze ettünk:))

Nevettünk sokat! Jó volt velük lenni, velük, akiket szeretek. Pistivel, Dominikkal, Bencével, Gyöngyivel.

Egy gondolat, amin most gondolkodom: tegnap beszéltem Zsuzsával, ma meg Mártival. Mindketten házasok, és most egy nehezebb időszak van az életükben...s mindketten állítják, hogy ez férj független dolog.
Na persze értem én.
Na most hogy miért is írom ezt? Mert az én legfőbb bajom az, hogy nincs családom!!A leginkább ettől szenvedek! És most ők ketten is hasonló helyzetben vannak. Tehát, ha csak pusztán logika mentén gondolkodunk...nem a férjtől leszek boldog. Mondják ezt sokan. Persze, bizonyos szinten nem....de mégis, az ha van egy családod, akikre számíthatsz, akik hazavárnak, akik miatt felkelsz akkor is, ha nincs amúgy kedved. Igen, és nem gondolom azt, ha lesz egy Társam, akkor minden megoldódik...de mégis ezt egy olyan alapnak gondolom, mint a levegővétel...

Most kb ennyit tudtam, akartam írni.

Na kezdjünk bele...A vonaton!

Meg akarok osztani egy nagyon jó élményemet, ami tegnap történt velem.
Mentem a vasútállomásra, és felhívtam egy kedves ismerősömet, Zsuzsát. Beszélgettünk, és persze a vége az lett, h elsírtam magamat. Nem miatta, hanem miattam! Nem részletezem ezt most, nem fontos...
Felültem a vonatra, kisírt szemmel, Nők Lapjával a kezemben. Egy srác volt a fülkében. Lehuppantam, és épp készültem bezárkózni, és elzárkózni...amikor is megszólította  srác, hogy zavarna-e, ha gitározna...Mondtam, nem. És nem foglalkoztam vele. Mire eszembe jutott, hogy beszélgessek-e vele, vagy sem...Na és megkérdeztem, hogy zenél-e valahol...És elkezdődött. Kb 35 percen keresztül beszélgettünk, kötetlenül...szabadon. Jól esett a lelkemnek.És végre egy olyan srác, aki beszélt is szívesen magáról, és kérdezett is velem kapcsolatban. András.
Ennyi.
Lezárult.
Jól esett a női lelkemnek, hogy dumálhattam egy sráccal, egyszerűen, kötöttségek, elvárások nélkül.

új év első napja

Na végre ráveszem magamat, hogy írjak! Olyan érdekes ez...Vágyom is rá, hogy rjak, de tolom is magam előtt. Most gyakorlatilag az ígéretem köt Eszter felé.:))
Na nézzük. Ez  a 2. bejegyzésem.
Szeretném tisztázni magamnak, h mi is  acélom ezzel a bloggal:
Főleg az, hogy  a bennem levő érzéseket kiírjam, a bennem levő egyáltalán nem építő gondolatokat megfogalmazzam.
Nem célom eseményekről beszámolni...
Célom: még a lelki és kilók elleni küzdelmeimről írni.
És persze titkon az is a reményem, hogy kapok visszajelzéseket, bátorításokat, jó meglátásokat, kijózanító gondolatokat!