Eszter_levele

Eszter, remélem nem bánod, hogy ideteszem a leveled, de nekem fontos...és fontos ezen az úton! A te személyes részed töröltem...

Kedves Éva!

 Hála Istennek, hogy "megkopott a páncélod és kiment a kardéled", ezekben az ügyekben a páncél nem védelmet nyújt, hanem gátat szab, a fegyver pedig rád szegeződik egy idő után. Jó, hogy írni kezdtél, írj, írj, és írj ameddig kell, aztán kezdj el beszélni, mondd el, hogy mit érzel, azt is, hogy mennyire fáj.

Engedd meg magadnak, hogy fájjon. Fájjon az, hogy elvesztetted a szüleidet, hogy magad vagy, hogy nincsen társad, de ne fogadd el.

...

....

Szerintem jó úton vagy, kellenek a mély gödrök, talán a szakadékok is, ki fogsz mászni, s a mászás közben, talán észre sem veszed és segítőkre lelsz. Én azt gondolom, hogy voltál te gödörben máskor is és kihúztad magad, tudom, hogy a gyüli sokat segített és a hited, mégis azt hiszem, hogy nyitnod kell ezekkel a gondjaiddal és érzéseiddel másfelé is. /Ez egy nem idevágó, de fontos:Te vagy az egyetlen ember, akiről azt hiszem, hogy igaz hitű és mit elmondd erről, az úgy is van és őszinte/. 

Tudom, hogy lerágott csont, hogy szűk keresztmetszet a gyülekezett "pasi" szempontjából, de ez az igazság. Én azt hiszem, ha most lenne társad. akkor nem látnád ilyen nehéznek a helyzetet, mert tényleg rossz "egyedül". Épp ezért eljön vagy eljött /ezt te tudod/ az idő, hogy választanod kell: 

ragaszkodsz ehhez a szűk keresztmetszethez, de akkor bele kell vetned magad a direkt társkeresésbe és nem belefáradni, hanem csinálni, csinálni

vagy nyitsz másfelé is /vannak jó emberek, akik nem keresztények, de mégis azon értékek szerint élnek, csak épp a szokásokat nem tartják/

 Szeretnék segíteni ebben neked ezekkel a gondolatokkal.

Néhány reakció:

Igen, tudom, hogy szűk keresztmetszet! Most, főleg ilyen beletörődésből, vagy közöny, vagy nem is tudom mi a jó szó: feladtam ezt! Ez nem jó érzés...

Amúgy, már ezt is la akartam írni régen...
A pszichológus mondta az első alkalommal: (valamennyi beszélgetés után), hogy én milyen aktív életet élek - és ezt valahogy a pasiügynél mondta. Hogy mennyi lehetőségem van ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani...

Na ez azért volt nekem könnyebbség, mert főleg a gyüliben sokszor kaptam azt meg, hogy menni kell más gyülikbe is, hogy hátha megismerkedek, meg menni ide- oda, ja igen így jött a társkereső is...
Na most nyugi, nem dőlök hátra, hogy akkor én mindent megtettem...csak egyszerűen, akárhányszor ezt kapom ez olyan, mintha azt mondanák (hívők nem hívők egyaránt): Béna vagy, csinálj valamit, és amúgy is TE tehetsz róla, hogy itt tartasz! Szar ezzel a bélyeggel élni!

Évek óta ezt hallgattam...
És akkor leülök valakivel szembe, akinek mesélek az életemről, és azt mondja, szinte ösztönösen, hogy milyen aktív életet élek. Olyan szempontból gondolom én is így, hogy kb este 9-től reggel 7-ig járhatnék még bárhova ismerkedni...
Amúgy meg pl ott a fitnessterem...nem egy nagy terület, meg nem is szoktam ebben gondolkodni...na meg  a sok bomba nő...én meg a Bálna tettemmel...

Azt hiszem ezzel kapcsolatban , most ennyi...