Nem vesztem el...

...és még csak át sem alakultam.
Rég írtam...
Most leülök, és véggondoom, hogy mi is történt bennem...mi zajlik éppen!
A munkahelyen a pörgés beindult...az év elejei normál (= nem light) menetnek vége...Nem baj. Bennem összekuszálodtak a szálak. nem tudom, hogy más hogyan csinálja, de annyi apró cseprő dolog van...és azt mind megjegyezni, képtelenség.
A munkámmal kapcsolatban, ami érdekes dolog történt: múlt hét szerdán benne voltam a Petőfi Népében:), és ráadásul címlapon...Igazából ez egy hosszú folyamat végkicsengése...Sokat dolgozom, egyre többen ismernek ezáltal stb...és persze igyekszem jól is csinálni. Mostanában sokszor szerepeltem újságban...meg egyáltalán olyan munkákat csinálok, amelyekben általában sikerem van...(igaz, nem mindben)

Múlt héten volt egy találkozóm Klaudiával, (ő egy szakmai partnerünknél dolgozik, sokat találkozunk munkaügyben, és nagyon csípjük egymást), munkaidő után találkoztunk, és azt hittem, h ez egy privátcélú beszélgetés lesz...Hát nem így történt, maga Klaudia mondta, hogy akkor beszéljünk a  szakmáról! Aminek a vége az lett, hogy kifejtette, hogy mennyire szarul csinál a Helpi ezt is, meg azt is...Annyira szarul éreztem magam ebben...ezt ki is mondtam neki.  És az előzményt (újságcikk és társai) ezért is írtam le, mert olyan nagy volt a kontraszt! Mondtam is Klaunak, hogy tudom, hogy vannak hibák a munkahelyemen, vagyis hibás működések, meg nekünk embereknek hiányosságaink...és néha munka során ezek domborodnak ki jobban, néha meg a pozitívumok! Csak lehúzott ez az egész...azóta is ezen gondolkodom, hogy Klaunak valóban az volt a célja, hogy munkaidő után elmondja, hogy mi milyen szar?????
Na ezt valahogy helyre kell tennem magamban! Arra jó volt, hogy mielőtt még elszállnék magammal, kijózanított! (mert a hibák, amiket emlegetett nagyjából valósak voltak)

Fogyókúra nagyon nehezen megy: másfél hétig ok volt, a hétvégén meg nem. Nagyon nem! Ez elszomorít! Ez egy helyben tötyögés!!!
És ami döbbenetes volt, Mártiéknál nézegettük a fotóalbumot, és megláttam magam tök soványan!!!!!! Majd elájultam! nem emlékeztem erre az önmagamra! Na most először éreztem, hogy ez lesz jó motivációs kép nekem. Nem az, ahol írtó kövéren látom magamat! Nem! Hanem ez, hogy ezt már egyszer (sőt nem egyszer) elértem).

Pasi fronton semmi.  Csillával beszélgettem vasárnap...(8 éves). Mondtam neki, hogy majd a gyerekemnek ő lesz az óvónénije (csak utána kezdtem el számolni), és valahogy mondtam, hogy ha hamarabb, akkor anya, vagy Eszter. Mire ő mondja: Akkor szerezz gyorsan egy pasit! És ellátott hasznos tanácsokkal:))

De ez már előtte is járt a fejemben: szerezz! A lényeg ebben az aktivitás! Én rám eddig a passzivitás volt  a jellemző!Ezt tanultam, ez ivódott belém, ezt tanították. Egy hívő imádkozzon! Slussz passz! Ezzel nagyon nehéz szembenéznem! Mármint azzal, hogy én ennyire hülye voltam??? És gyakorlatilag a sült galambra vártam, h berepüljön. Hát nem repült!
Most meg abszolút nem tudom, hogy kell aktivizálnom magamat! Eszter barátnőm írta, h igen, aki nem ismerkedik meg a tanulási idő alatt a párjával, annak igen nehéz! Ja!

Más: tesómék. Jövő hétvégén mennek wellnessezni, és nálam lesznek a fiúk! Nagyon nagyon várom már!!!! Hát nem lesz időm önsajnálatra! Majd utána...Pisti írta cseten, hogy minden nap eszébe jut, h mennek, és mindig mosolyog rajta! Ez olyan megható volt nekem, h ezt írta. Ha már csak ezért, akkor is megérte volna megvenni! Hát még ha elmennek! Pisti most jobban van...ennek örülök, de azért az is igaz, h most ez lightosabb időszak munkatéren neki. Hamarosan kezdődik a daráló, és ott kiderül, hogy hogyan bírja!

Most kb ennyi jut az eszembe!