Ezen a hétvégén az országban hóakadály volt. És én pont annyira elzárkóztam a külvilágtól, mintha egy nyírségi kisfalu határában élnék...Pedig itt a belvárosban...
Két nap egyedüllét! Jól esik a lelkemnek...és még úgy érzem, h napokig elbírnám viselni...de nem tenne jót! Most hétvégén minden dolgomat megcsináltam...olyan jó!
Nem vagyok jól lelkileg...sokat sírtam a hétvégén...
- megtaláltam anya fényképét, az utolsót, ami róla készült
- az istentiszteleten végén áradoztak a Tamasi családról, és hogy milyen fantasztikus stb. Olyan de olyan mélységes fájdalom van bennem erre, h elmondani se tudom. Akkora igazságtalanságnak tartom...
Megnéztem többször a Társkereső oldalt...de képtelen vagyok bárkinek is írni...Nincs hozzá önbizalmam, ilyen meghízott állapotban nincs önbizalmam, hogy találkoznék bárkivel is!:(((
Na most kb ennyi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése